Utóbb kiderült, hogy Thesszaloniki, ahonnan az idén a balkáni túrára indultunk, tele van menekültekkel, nem láttuk őket, rövid volt az idő, hogy különbséget lássunk az emberek között. De a készültség a Thesszaloniki pályaudvaron, 15 fegyveres, golyóálló mellényes rendőr a peronon a vonatra várók között azért sokkolt.
Aztán egy jó félóra késéssel megérkezett az üres vonat, nekilátott három takarítónő, és a szokásos felmosás, ablaktörlés, szemétösszeszedés során kiugrasztottak a vonatból két girhes, átizzadt suhancot, akik gyorsan eloldalogtak a pályaudvar rendőrökkel ellentétes vége felé. A rendőrök nem nagyon - sőt, egyáltalán nem - ugrottak utánuk. Persze nyilván a másik oldalon már várták őket a többiek.
Több mint egy óra késéssel elindultunk, a görög kocsi kényelmében a forró lapos görög tájon, majd a Varda völgyében a vonat mellett fel-feltüntek vándorló csoportok, átléptük a határt, laza ellenőrzés, kalauz csak a határ túloldalán jelent meg.
A macedón oldalon azonban őrült menekülttömeg. A hőmérséklet harminc fok felett, az emberek, férfiak, nők, gyerekek egy része fel a vonatra, más része a vágányok mellett táborozik napok óta szemmel láthatólag. Amit tudnunk kellett, hogy errefelől jönnek, akik aztán nálunk felbukkannak, és hogy már Európába érve is min mennek keresztül, az itt világosan látszott. Az Amnesty jelentését itt csak később olvastam, az a pár fotó, amit Viktor csinált, csak arra jók, hogy az eddig számunkra elképzelhetetlent akkor is felidézzük majd, amikor már nem álmodunk róluk.
A filmeket nem tudom betenni, majd otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése