Romák

Úgy nyaralni, és élvezni a nyaralást, hogy közben ahol nyaralunk nagy szegénység van, hát legalábbis kétséges. Elkerülhetetlen, hogy lássuk, meglássuk, és kezdjünk valamit azzal, amit látunk. A koldusoknál már írtam erről, de ez valami más, vagy valami több, mintha két párhuzamos világ lenne, vagy legalábbis egy a nem romáknak, akikhez a turisták is tartoznak, mint mi - a nyomor, a kilátástalanság itteni mélységeit nem tudjuk persze felmérni sem - és egy másik. A romáké. Nyilván ez is nagyon leegyszerűsítő, és ha majd beszéltem Judittal, aki munkájánál fogva ennek legalább egy szeletét ismeri, okosabbak leszünk.

Viszont elém került ez a film, és bár hosszú ideig azt gondoltam, hogy nem, ezek menekülttáborok, ez nem arról, szól, ez valami speciális, úgy hét percnél egyszer csak azt hallom,hogy ez itt a skodrai cigánytelep, 53 család egy szeméttelepen, az újonnan épült házak tövében, a folyó partján. Lehet, hogy rosszul hallottam, de ha nem, hát nem is tudom. Ugye láttuk, hogy guberálnak a férfiak és a gyerekek, láttuk a vonat mellett azokat a nagy bálákat a műanyagpalackokkal, láttunk valami kis bádogváros féléket a sínek mellett:

De valahogy nem fogtuk fel. Ami a filmben elhangzik, hogy ez három dollár kábé naponta, amit keresni lehet ezzel (egy dollár száz lek) 

Utánanéztem Brisilda Taco-nak, aki egy emberjogi aktivista, találtam is egy 2013-as felvételt egy tiranai demonstrációról sajnos nincs angol felirat, ettől nem lettem sokkal okosabb.  Itt van vele egy egyéni videó a facebookon, a belrini Amaro Drom egyesület honlapján, 120 ezer romáról beszél,  aztán találtam egy cikket a tiranai romákról, itt meg egy panoramio fotó a skodrai cigánynegyedről, ez meg rgy másik.

Itt tartok most, nem tudom, az egészet nem tudom, hogy lehet-e úgy visszamenni, ott lenni, hogy ezt nem tudjuk,vagy tudjuk, de tudomásul vesszük, elmegyünk mellette, változtat-e ez valamit majd a szokásainkon, az örömünkön ...