2019. június 30., vasárnap

Dodosi

Mondta Márkó, a házigazdánk, hogy hétvégén azért itt más. Akkor sokan vannak. Aggódtunk is egy kicsit, hogy majd özönlenek a túristák, a hétvégi házak tulajdonosai nekilátnak füvet nyírni, flexezni, zaj lesz és kiabálás, autódudálás, szitkozódás a parkolás miatt - el is mentünk szombaton Dodosiba.

Dodosi közel van - úgy hét kilométer - itt van róla egy szép kép, amit nem mi csináltunk. De igazából azért indultunk oda, mert utunkon Szerzzsel elhaladtunk a Dodosi híd alatt, aztán kanyar, és a restoran, jó kis falusi strandnak tünt. Gondoltuk, ha már úgyis sok lesz az ember, hát menjünk ide, ahol alapból sokan vannak.


ez Dodosi a vízről nézve, ahogy mi láttuk


ez a kocsma/strand, ahol már estefelé nem voltak túl sokan


még egy búcsúkép Dodosiról


a híd, amin autók is mennek át, mellette a másik strandkocsma


ez meg csak úgy.

Az út tehát valamivel több, mint hét kilométer, a szintkülönbség 150-170 méter - felfelé aztán lefelé. Bepakoltunk naptejet, fürdőruhát, törülközőt, fél liter vizet, kalapot, sapkát, kendőt, távcsövet, fényképezőgépet, telefont, nekivágtunk. 35-36 fok árnyékban. Árnyék azért elég ritkásan volt, különösen mert szokásunk szerint nem indultunk 11 előtt.

Hihetetlen út volt, az öböl, majd a folyó majd a tó egyre táguló perspektívában, a ragyogó kék víz és a zöldezüst növényszigetek, leírhatatlan, és úgy tűnik, fényképen is nehezen visszaadható. Azért megpróbálom.



ez itt még csak a mi letérőnk, ha ide felkapaszkodik az ember, még dönthet, hogy tovább, Podgorica vagy minden más irányába, vagy Dodosiba. Könnyűnek tűnik a táv.


és a látvány egy része


furcsa alakzatok


hogy ez mi, arról fogalmam sincs, de szép, és sok van hasonló a köveken


itt már mondjuk az út felénél


Egyszercsak elénkbukkan egy nagy betonplacc, parkoló, mint a kiírás mutatja, vásár vagy piac szokott itt lenni, a felfestésekből az látszik, hogy sportesemények - valamifajta labdajátékok - pályája, ami különösen vicces, mert oldalt kemény szakadék van, ha itt kigurul a labda, hát kérdés, hogy ki hozza vissza.


ez a kilátás a pálya széléről





van valami gyalogosoknak való túrista út is, de mi maradtunk a hosszabb, de biztonságosabbanak tűnő autóútnál, lelkünk mélyén reménykedve, hogy valaki megszán, és felvesz. Odafelé találkoztunk ugyan kevés autóval, de mi sem integettünk, ők sem álltak meg.






ezt a képződményt odafelé és visszafelé is megcsodáltuk.


ez már a finis, ezek a gyerekek mind Dodosiba mentek.


a temető


itt meg régebben a központ lehetett, telefonáló hely, telefonfülke most is van, és valami, ami talán bolt volt .. Előtte ülő alkalmatosságok, biztos még mindig történik itt valami olykor.




Ez pedig már a restoran, átkeltünk a hídon, elszalasztottunk egy szürkegémet - épp láttuk, ahogy felszáll és lusta szárnycsapásokkal eltünik a szemünk elől, de mire elővettem a gépet, nem volt sehol..



az étlap, hogy emlékezzünk az árakra.



Csapoltból tuborg volt, ez a zöld itt a legelterhedtebb fajta, és nincs kicsi vagy nagy, hanem három decit adnak egy ötvenért.  Amúgy érdekes a kisüveg/nagyüveg kérdés, de erről majd máskor, és talán nem is én.


A strand sajátossága, hogy a közelben tehenek is fürdenek itt. A biztonság kedvéért vártunk egy félórát, amíg elmentek, mert azt gondoltuk, hogy ennyiidő alatt kitisztul a víz. Persze azt nemláttuk, hogy hova mentek, mehettek nyugodtan egy kicsit feljebb, a kanyar után, egy árnyasabb helyet keresni.



És a meglepetés, ami tulajdonképpen nem is volt az: láttuk, ahogy Szerzs reggel tisztogatja a hajóját, és bepakol egy nagyobb orosz családot, majd távoznak. Na, gondoltuk, ez a nagy túra lesz, és reméltük, hogy találkozunk. És így is lett! Örültünk egymásnak. És megint az volt, hogy a négyórás túra náluk is több, mint ötórás lett.


vizinövény, pont, mint a ráckevei Dunaágban


egy többször átépített ház



ezt már láttuk odafelé is


Más a fény


hihetetlenül csillog a tó

És akkor szerencsénk volt, illetve bejött, amit reméltünk . Megállt egy autó, és a hátralevő négy kilométeren, ami a kereszteződésig volt, elhozott. Nagyon jól tette. A két nájszgáj érezhette, hogy nagyon meleg van, és ahhoz képest, hogy reggel komoly szél volt, most már egy enyhe fuvallat sincs. Számítottunk arra, hogy lesz egy kis árnyék, de az nem sokat segített. Szóval pont jókor jöttek. Biztos volt negyven fok napon. Hiába kentük be magunkat, eléggé leégtünk. Aztán a kereszteződéstől hazáig már csak gyönyörködés és séta. Szép napunk volt.

Még sokminden érdekes volt Dodosiban, jó sodrású víz, családok, párok, gyerekek, kutyák, tehenek, különböző vizijármúvek, másik kocsmák, de nem lehet ide mindent beírni. Ha Karucban jársz, ez a túra Dodosiba kötelező. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése