Karuc. Megérkeztünk.

Itt a történet.nem túl részletes és nem túl hosszú - a lényeg, hogy annyira jó hely ez, hogy még Niki király és Nyegos herceg is tartott itt fenn rezidenciát. Ennek a romjait meg is néztük, amennyire lehetett. Felületes szemlélő számára nem különbözik nagyon a többi elhagyott, felhagyott kőháztól a környéken. 

De hogy jó hely, az nem vitás. Leírni nehéz, a képek meg kevéssé adják vissza, ahogy a hegyek között kanyarog a tó, ami mégis inkább folyó, tele növényszigetekkel, madarakkal, szabályos vizi ösvényekkel. Maga a falu pedig egy kis kerek öblöt ölel körül. Kikötő, egy haltenyészet (?) romjaival, pár ház, házigazdánk huszonötöt mond, télen szerinte ötnél többen nem laknak itt, nyáron is csak pár háznál vannak nyaralók. Házigazdánk nem is örül, hogy javítják az utat, mert akkor több nyaraló, zaj, és forgalom lesz itt. Ennek némileg ellentmond, vagy lehet, hogy ezek csak valamiféle remények, hogy több étterem is van, bár szemmel láthatólag ma, szerdán, háromnegyed hétkor aligha működnek. Kivéve a strandot.

Amit viszont nehéz volt megtalálni, mert bár láttuk messziről, út látszólag nem vezetett oda. Azt mondta a lány, Bobana, akivel angolul leveleztünk, hogy kijön értünk egy barátjával 25 euróért a reptérre, hogy hazahozzon, hogy van itt több beach is, és ne izguljunk, mert a napokban már harminc fok volt a víz. Ehhez képest aztán szégyenszemre meg kellett kérdeznünk. Kiderült, hogy van egy szám, azt fel kell hívni, is kijön egy ember egy csónakkal, és ingyen odavisz. 

Így is lett. A srác futballedző Podgoricában, és így nyáron besegít a haverjainak a strand/kocsma/étterem fenntartásában: vizisofőr és pincér is egyszerre.

ez a szeparé, amit választottunk magunknak

ez itt a halpedikűr, legalábbis valami olyasmi, pici halak ezrei kóstolgatták a lábunkat, amikor beleálltunk a vízbe.

Ez a vízbevezető vaslépcső, elég egyszerű, aztán később már nem is használtuk, nem kell.

Ez pedig valami csodálatos gyíkféle

kilátás

ez nem világos, hogy mi, de ott volt

ez csak szép

nem tudtunk betelni azzal, ahogy a szél lebegtette ezeket a fehér anyagokat

Ez a halleves, két euró volt, nagyon finom. Egyik receptjére  ráleltünk, amikor annak idején Ada Bojánában, Ivánánál megkóstoltuk.

Itt a srác a taxijával, amikor megtudta, hogy először vagyunk itt, körbevitt egy kicsit, hogy tudjunk fényképezni.

ez a szeparé ajtaja, ami különösen akkor okozott problémát,amikor a hallevest kelett behozni rajta keresztül, különben szép.

Ez meg maga a strand a vízről, tökéletes, csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Aki errejár, csak hívja a telefonszámot, ami alig látható, azért ideírom: 067337776 - és jön a srác a csónakjával, és visz.