Durres

Durrest a buszos Balkán körút egyik állomásaként utáltuk meg: épülő szállodasor a tengerparton, koszos strand, koszos víz, a szállodasor mögött lepukkant lakótelep. Abban voltunk, hogy nem érdemes itt megszállni, mert nincs itt semmi, és egy nap alatt csak megtaláljuk a módját, hogy eljussunk a kb 100 kilométerre levő Skodrába.

Ott kezdődött, hogy nem kellett keresni. Kijöttünk a kikötőből, legördültünk a rámpáról, ott volt a vasútállomás, a buszállomás, és ott kiabálták az emberek a különböző városneveket, utasokat toborozva. Be akartunk menni a vasútállomásra, hogy vegyünk jegyet, ezt komor tekintetű, de szerfölött barátságos férfiak észlelték, ki is nyitották nekünk az ajtót, és be is engedtek minket a kávézóba, ahova egyébként kintről ugyanúgy be lehetett volna menni. A tavalyi lekünkből (csak hivatalos helyen váltunk, itt pedig olyan nem volt),négyszáz forintnyi összegért megittunk kávét, szomorúan vettük tudomásul, hogy enni nem lehet, a kávéfőzőnő gondjaira bíztuk a csomagjainkat, és nyakunkba vettük a várost.

Nem sok kellett, hogy megszeressük: egy isteni piac, tök logikusan persze ez is ott, két lépésre, vettünk is az útra barackot és körtét, nagyon sok egyebet vehettünk volna még, de a piac, az albán piac talán megér egy külön bejegyzést, aztán egy igen barátságos téren, egy szökőkút melletti burekesnél ettünk bureket (itt byrek) ittunk hozzá joghurtot. Mióta idejárunk,bizonytalanok vagyunk a borravaló tekintetében. Az utikönyv azt írja, a szokásos 10 % étteremben, kávézóban valami apró. Burekesnél? Mi kaptunk két burekre - 50 lek lett volna - 10 lek borravalót. Nem először és nem utoljára értetlenkedve utasították vissza egyébként is, ha többet akartunk fizetni.

Na aztán nekiláttunk kóvályogni, majd egy kellemes kis fenyőfaligetben megittunk két kólát, rácsodálkoztunk egy szép régi, tengerpartra vivő főutca emlékét őrző utcára, fényképeztünk jó sokat, egy büfében még ledobtunk két korsó sört, csomagoltattunk szendvicset (a csomagolt szendvicsben eddig mindig volt sültkrumpli), megvettük a 160 lekes (320 forint) vonatjegyünket, és ezzel újabb négy órára jegyet váltottunk egy időutazásra.

Az angol nyelvű utikönyv az agonising szót használja erre az útra, mi inkább a lassú szót használnánk. Három kocsi, egy vécé, víz nem volt benne, az ablakok nagy részét valószínűleg kővel bedobták (talán  nem belőtték), az állomások leírhatatlanul elhanyagoltak, ahogy a képen ez látható. A legtöbb helyen nincs közvetlen kapcsolat a település és az állomás között. Kevés az utas, több idős asszony, népviseletben, egy pár külföldi turista. A legnagyobb furaság megérkezni Skodrába, itt sem a központban áll meg a vonat, de gyalog kb fél óra alatt elérjük a szállodát. Viszont tök üres az állomás, taxik nem állnak sorba, de semmi sincs.

Ez a durresi állomás-

Az ablakon át ez a másik vonat látszik.

A Buna folyóban kevés a víz.