Ezen nem érdemes egy utazóblog keretében morfondírozni, meg azon sem, hogy mi is az a Balkán, vagy a "balkániság". Itt csak annyit, hogy alig kezdtük meg utazásunkat, vagy még meg sem kezdtük, benne voltunk. A rendetlenségben, a bizonytalanságban, a rossz tájékoztatásban, a félmegoldásokban. Pedig mi az útjaink során pont azt szerettük meg ebben a világban, hogy semmi nincs túlmagyarázva, a dolgok, legalábbis számunkra, ott vannak, ahol lenniük kell, úgy vannak, ahogy ésszerű, ha azt mondják, hogy arra egyenesen, akkor előbb utóbb a dolog arra egyenesen ott lesz. Ahol látod, hogy az utcán több ember árul valamit, előbb utóbb ott lesz a piac. Ha van hely, ahol sok az ember, előbb utóbb jön egy jármű, vagy sok jármű, és elvisz, ahova akarod. Megoldják, hogy a csomagod is elférjen, nemcsak a tiéd, de mindenkié, nincs gond azzal sem, ha te nem is akarsz menni, csak a csomagot küldenéd el, megoldható, egyszerű. Az ára pedig igen baráti.
De Pesten, ha az ember a Nyugatiból akar Ferihegyre menni, rendszeres, menetrendszerű járattal, ez messze nem ilyen egyszerű. A BKV és a MÁV megegyeztek, és ezt az egyezséget azóta sem rúgta fel senki, ha jól tudom, a Budapest bérlet Budapest határain belül érvényes a vonatra. Elvileg, és csak úgy. De ha nincs bérleted, akkor jegyet kell venni. Na ezt elszúrtuk, mert arra gondoltunk, ott az automata, egy félárú jegy kicsiholása nem lehet túl komplikált. Persze csak akkor nem, ha az automata működik. Ezzel a három jegykiadó automatával a nyugati csarnok közepén nem az volt a baj, hogy nem működtek, hanem az, hogy működni látszottak. Az emberek kétségbeesetten nyomogatták őket, egész változatos eredménnyel, de jegy nem jött ki. Mi meg előbb azt gondoltuk, segítünk, és akkor hamar sorra kerülünk, de aztán feladtuk.
A pénztárnál hosszú sor, a vonatunk elmegy, a következő egy IC, ezt el kell érnünk, mert ha nem, nem érjük el a repülőt, hiszen a következő, a monori húsz perc késéssel kezdi. Na jó, mehetnénk metróval, de ott tegnap is tűz volt, kockázatos, aztán mehetnénk taxival is, de az előzékeny wizzair megírta, hogy csak óvatosan, mert gáz van az úttal.
Elérjük a vonatot, szerencsére ez egy hibrid, nem igazi IC, így csak gyorsvonatpótjegy kell ara a húsz percre, ami személlyel is annyi, de így is megvan a diákjegy kétszázból. Ott azonban, ahogy elindul a vonat, kiderül, hogy az én Budapest Bérletem nem érvényes, csak pótjeggyel lenne, és az akkor ... Nem is gondolunk bele, kb egy taxi ára a büntetéssel, kifizetnénk persze, csak ne kelljen leszállnunk, de a kalauz legyint. Megúsztuk. Cserébe felváltunk neki egy ötezrest, nyilván üres tárcával indítják őket. Akkor ez most már a Balkán?
Leszállva Ferihegy állomáson kiderül, hogy a lift nem működik, a két bőröndöt sok sok lépcsőn fel és le kell cipelni. Csak egy csendes kérdés a kerekesszékről, a babakocsiról és egyebekről. De lehet, hogy mi nem néztünk körbe rendesen. Erre már igazán jönne ez, hogy balkán. Hogy nemtörődöm, hogy leszarós, hogy félig vagy féligse kész.
A wizzair egy álom - szervezett, egyértelmű, kissé persze kényelmetlen egy hangárban sorbanállni, de lehet többet fizetni, és akkor nem kell. Szóval rendben.
Bari, Olaszország - miután előre megírtuk, sőt telefonon meg is beszéltük, hogy 11-re érünk, az úgynevezett Bed and breakfastben senki nincs. Hívom a számot, amiről délelőtt hívtak, ez egy nem visszahívható booking com szám. Kell lennie megoldásnak. A csengőn ott a tulaj elérhetősége, hívom, jön is, tökjó, azt mondja, jaj, a kulcsot nem hozta. Féléjfél - elmegyünk vele a szállodájához, elhozzuk a kulcsot, éjfélre lezuhanyozva nekilátunk keresni egy helyet, egy órára találunk is, isteni sört iszunk, nézegetjük az embereket, csatangolunk, és kettőkor már alszunk is.
Elkezdtük a nyaralást. A komp holnap este indul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése