Kevés írnivaló van, mert nagyon sokat aludtam napközben, aztán esett az eső, és, lecsófőzés és -evés után elindultunk szétnézni. Az utcán szinte csak turistát látni, az üzletek között egyre több a drága. Amikor először voltunk itt, bementünk egy cédé boltba zenét venni (ez is arra utal, hogy milyen régen volt ez:) az eladó ajánlott eredetit és másoltat ugyanabból. Nem az, hogy ma már nincs cédébolt, mert nincs, meg az sem, hogy minden eredeti lenne, de a boltok a főutcán drága és minőségi áruval vannak tele, és vevők is vannak. Van persze gagyipiac, turistáknak való csecsebecsékkel, mint mindenütt, de a közért teljesen oké például, remek cipőboltok vannak, a ruhaboltok is szépek. A már Albániában is megszokott gyógyszertárak kifogástalanok.
Az utak jók,a közlekedés szervezett - na és már itt is vagyunk annál, amit az elején írtam a Balkánról. Eredetileg a központban, a piacnál gyülekeztek az autók, kisbuszok, sőt, reggelente idejöttek a gyümölcs és zöldségszállító teherautók, lehetett dinnyét, barackot venni. Amikor megtudtuk, hogy van egy igazi buszpályaudvar is, nagyon nehezen találtuk meg, mert nagyon el van dugva. Abból indultunk ki, hogy ahol a sok ember van, ott jön a busz. Így sikerült munkásbuszokra lelni. Aztán találtunk egy helyet, ahol sok busz volt, rá kellett jönnünk, hogy ez a buszpályaudvar. Mostanra még megmaradt a helyközi buszjáratok sokfélesége,de már van menetrend, ez fenn is van a neten, a buszpályaudvaron egy képernyőn az aznapit el is lehet olvasni, innen mennek a nemzetközi járatok is, Skopjébe, Koszovóba, Bosznia-Hercegovinába.
Ehhez képest Budvában például a nemzetközi buszok egy üdülőtelep bejáratától indulnak mind a mai napig, a helyközieknek van egy buszpályaudvar, ahol évek óta kint van a menetrend, Tivatban csak tudni lehetett, hogy kb hol állnak meg a buszok, se tábla, se menetrend, tán tavalyra elkészült a város legszélén egy komolyabb megálló, ahol trafik is van, Petrovácban kiírva nincs, de az információnál meg tudják mondani, hogy mi jön és mikor, Ada Bojanaban tavalyig még buszmegálló tábla se volt. Barban a buszpályaudvar a vasuti pályaudvar mellett van, mindkettő negyedórára a kikötőtől, mint Durresben.
Szóval van menetrend, vannak buszok, pontosan indulnak, de útközben úgy működnek majdnem, mint a nem pályaudvariak, az utasok kérésére bárhol megállnak, és úgy tűnik, fel is vesznek utasokat bárhol, csak tudni kell a megfelelő jelzést. Van jegy, van kalauz. Viszont nem láttuk, hogy szállítanának bárkinek bármit, de lehet, hogy még van, csak mi nem látjuk, ezt a dolgot, amit Albániában úgy szerettünk, hogy az ürge vár a fa alatt a cuccával, amig meg nem jön a megfelelő jármű, amelyiknek a vezetőjével le tudja boltolni, hogy adja már be a sógorához két faluval arrébb. Vagy ahogy Marió elvileg turista hajója működik, kb lehet tudni, mikor jön megy, kiáll az ember a három zsák gyógynövénnyel, és beszáll, aztán kiszáll, a gyógynövény meg jön velünk a végállomásra, vagy éppen beszáll egy ember, egy másik futva még épp eléri a hajót - a helyek mindegyike épp arra alkalmas, hogy egy vagy két ember várjon ott - megbeszél valamit, tíz perc múlva jön egy csónak, benne a két haverja, a mi emberünk köszöni a fuvart és beszáll hozzájuk.
Szóval ez vész el, vagy legalábbis tűnik el a szemünk elől. És most meg azt láttuk, hogy a parkoló fizetős lett, sorompóval lezárva, a kisbuszok, taxik valószínűleg elég kényelmetlenül várakoznak. Megcélozzuk holnap Ada Bojánát, a nagy strandra úgyis mennek buszok nyilván, de hogy az onnan még nyolc kilométeres távot hogy tesszük meg, arra kíváncsi vagyok. Kimenni meg még hagyján, de hogy hogy fogunk visszajönni ... Eddig mindig sikerült :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése