Úgy gondoltuk, hogy este még egy kicsit orientálódunk, egy hideg sör mellett, reggel jól kialusszuk magunkat, aztán reggeli, megnézzük, hol a kompunk, aztán este tízig elverjük az időt valahogy, aztán irány a komp, ami 11-kor indul.
Ehhez képest valószínűleg túl fáradtak voltunk ahhoz, meg térképünk se volt, hogy azonnal megtaláljuk a sörözős helyet, beletelt egy órába, mire végül ott ültünk, és előttünk a sör. Lefényképeztük, mielőtt megittuk, meglesz. Egy nagyon kellemes meglepetésekkel teli óváros oldalsó utcájában, kellemes zene mellett, egy izgalmas tán délamerikai-olasz vegyes fiatal művésztársaságot figyelve - a nagyon lelkes, nagyon harcos, vonzó délamerikai lány hosszan magyaráz, a fiúk feszült testtel figyelnek, két tőlük mindenben teljesen elütő harmincas, zömök délamerikai férfi kissé türelmetlen, majdnem egykedvű, aztán van ott egy idősebb úr, apjuk lehet, vagy vezérük - ők valahogy, az utóbbiak és a lány összetartoznak -, aztán más társaság jön, fiúk lányok, csókváltás, ölelgetés, a pincérünk is bekapcsolódik, lányos fiúk, fiús lányok, mintha volt állami gondozottak lennének, alig merjük a számlát kérni, annyira kivülállóak vagyunk. Aztán fellelkesedve eljövünk, elmúlt éjfél, talán már egy is, gyerekek bicikliznek az éjszakai téren,
még betérünk egy automata italboltba, ahol végül hiába próbálunk otthonra sört venni, mert nincs itteni tébékártyánk, amivel igazolnánk, hogy elég öregek vagyunk egy automata sörhöz, ezt kéne benyomni az automata leolvasójába, pénzt nem ad vissza, veszünk hát egy kólát, még merengünk, hogy vajon, akiket kérdeztünk, hogy miért nem adja a sörünket, miért nem mondták, hogy te buta külföldi, itt a mi kártyánk, nyomd be, aztán vidd a sörödet. Talán nyilvántartják, talán fejadag van, hogy mennyit lehet, talán kamera nézi ... Vagy talán nem jutott eszükbe, hogy ..
Így aztán zuhany a némileg lepusztult fürdőszobában, zuhanás az ágyba, nyaralunk.
Másnap úgy gondoljuk, csak gyorsan lemegyünk a halpiacra bekapni egy reggelit, majd továbbalszunk, de aztán nem így lesz. Míg a piacra érünk, alkalmunk van lefitymálni a parton egy pár hal- és tengerilény-árust, csorba babakádban, vödörben lavórban várnak a vevőre a halak, kagylók, polipok és egyebek, a halpiac nevű hely azonban leginkább valami fura kínai piac kínaiak nélkül. Így bejárjuk a várost egy jó kis helyért, közben gyönyörű a fény, egészen izgalmas házakat és díszítőelemeket fényképezünk, végül megittunk egy kávét, és kiderült, hogy már csak annyi időnk van, hogy megpróbáljuk megtudni, hol a kompkikötő, letegyük a cuccainkat a tulaj szállodájában, és nekilássunk tényleg utánanézni, hogy honnan indul a hajónk.
De közben már nagyon tetszett a város. Szeretnék fényképeket feltenni, de lassú a net, úgyhogy holnap folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése