Ulcinjt annak idején Unk doktor ajánlotta. Meg sem tudjuk számolni, hányszor voltunk itt. Elő kéne szedni a régi képeket, hogy is volt, a Montenegro Tours által kiközvetített volt jugó típusú hotel Otrantban, ami a Velka Plazha városhoz legközelebbi üdülője volt - ikerházak sorba rendezve egy szép parkban, ez volt az első. Négy laékás volt egy-egy házban, hatalmas erkélyek, a fenyvesre láttunk, olykor nem volt villany, olykor nem volt víz, de akkor odakészítettek nekünk az ajtóba palackos vizet, minden reggelt a tengerparton kezdtünk, isteni volt. Akkor mindenfélét elolvastunk Ulcinjról, hogy lakott itt egy szerecsen, akinek a leszármazottai még ma is, meg hogy, török, albán, olasz és a többiek. Délelőttönként ellepték a homokos partot meg a fák árnyékát helyi családok, nem nagyon lehetett semmit kapni, egy emlékezetes dolog volt: piros cukormázba dugott egy pálcika segítségével megfogható alma. A gyerekek egy furcsa, nekünk szokatlan labdajátékot játszottak a homokban, meg volt rajzolva a pályája, a szabályokat mindig megpróbáltuk kikövetkeztetni, aztán feladtuk.
Ebből az időből emlékezetes, hogy egy kislány nyiszogós gumiszandált viselt, a nővérkéi szándékosan sétáltatták körbe-körbe, meg lehetett bolondulni a hangtól, a napokban újra hallottuk ezt, és láttuk ugyanezt a típusú szandált :)
Aztán következő évben laktunk családi apartmanban, a váron túl, elég szegényes kis apartman volt, de reggel a bokrok fölött a tengert lehetett látni. Viszont közel volt egy jó kis sziklás strand.
Aztán voltunk egyik évben Ada Bojánában, az albán tengerpart onnan már csak egy köpés elvarázsolt az istenhátamögöttisége, az Ivana strand, ahol nagyon jó hallevest ettünk, és jó kis rockzenét hallgattunk hozzá. Ott folyik a Bojana folyó a tengerbe, nagyon szép ahogy a zöldes folyóvíz a kék tengervízzel keveredik.Annyira megtetszett a hely, hogy következő évben már itt, az FKK telepen laktunk, nem bántuk meg. Ha több életünk lenne, ide is visszamennénk.
Tavaly aztán átvágott a booking com által kiközvetített szállásadó, de végülis egy tengerrenéző saját erkélyes apartmanban kötöttünk ki, az volt a gyanúnk, hogy éppen csak hogy kiürítették a kedvünkért, jó lett ez is.
Szóval most itt vagyunk, az erkélyünk a tengerre néz, a napi kardió edzés meglesz, mert elég magasan vagyunk, de jó lesz. Tegnap érkeztünk, ma már a skodrai tavon, a montenegrói oldalon hajóztunk, úsztunk, ebédeltünk és beszélgettünk a barátainkkal - szép nap volt. A csendesnek hírdetett hely ebből a szempontból csak annyiban különbözik a bulifőváros Budvától, hogy esténként csak egy zene van, ami nagyon hangos, legjobb, ha az ember átadja magát neki, aludni úgyse lehet. De egykor, mint ott is, vége van, lehet aludni.
Ulcinj persze, ahogy első ránézésre elmondhatjuk, sűrűsödött, már nem az a romantikus városka, hanem egy erősen összezsúfolt háztömeg, kiadó apartmanok és szállodák, sok a túrista, főleg helyiek és szerbek, de szép számmal magyarok, és oroszok is. Hát meglátjuk. Kiváncsi vagyok, milyen a piac, fellép-e, amig itt vagyunk az a szép hangú albán lány,mi lett a koszovói halas étterem helyén, tovább épült-e a szálloda a várban - és a lebontott lepketető helyett most niksickót hirdető ernyők alatt ugyanolyan jó kávét lehet-e kapni,mint annak idején.
Tavaly láttuk először a koldulás sajátos formáját, táncosnőnek öltöztetett pici cigány kislányok riszálták magukat, nagyon népszerűek voltak, vajon ugyanők vannak itt, vagy további szereplők jöttek? Már első ránézésre kiterjedt a koldusok területe, eddig csak egy utcában voltak.
Amikor először jártunk itt, megdöbbentett, hogy a helyi lakosság, főleg az öregek, ruhában fürdenek, sok volt a muszlim kinézetű idős ember. Azóta a központban új mecset épült, meg lett a főutcán egy új rituális kút - szóval holnap nekilátunk megtudni, mi történt Ulcinjjal, mióta utoljára itt jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése